Szerencsésen megérkeztem Málagába, pontosabban az egyik elővárosába, La Cala de Moralba, de azt nem mondhatnám, hogy minden gond nélkül. Sikerült ugyanis egy kicsit eltévednem. Egy kicsit nagyon. Az egész a Google-lal kezdődött, mert nem ismerte fel az utcát, amelyet beírtam úticélnak(ez volt a calle Hermanos Álvarez Quintero, La Cala de Moral), úgyhogy beírtam még egyszer, ezúttal a La Cala de Moral nélkül, erre aztán kidobott egy útvonalat, és én örvendeztem vala neki.
Ez történt szombaton, vasárnap pedig a Google útmutatása alapján elmentem a Hermanos Álvarez Quintero utcára, ahol felhívtam a nyelviskolát, hogy megérkeztem. És itt kezdődtek a problémák.
- És mi van a környéken? - kérdezte a pasas. - Mit látsz?
- Egy játszóteret.
- Semmi templom, semmi étterem?
- Csak egy játszótér. Meg a szomszéd utcában egy hangszerbolt.
- Ööö... oké.
Ekkor derült ki, hogy az utcát eltaláltam, csak a települést nem: ugyanis a Google a malagai Hermanos Álvarez Quintero utcára küldött, nem pedig a cala de moral-i Hermanos Álvarez Quintero utcára. Azt hiszem, most egy darabig nem leszünk barátok.
Szóval visszabuszoztam a városközpontba, ahol megkerestem azt a buszt, amely végül is elhozott idáig. Kellemes esti városnézés Málagában, bőrönddel. Mert úgy az igazi. Nem baj, mondtam, a jelszó mostantól aventura. Szerintem teljesen helyénvaló azok után, hogy reggel kilenc óta úton voltam. És csak még helyénvalóbbnak éreztem, amikor kiderült, hogy az ágy a szekrényben van. Vagyis ha kinyitom a szekrényt, lejön az ágy.
A nyelviskola körülbelül tíz percre van az apartmantól, és ha ott(vagyis itt, mert most a nyelviskolában vagyok) kinézek az ablakon, akkor látom a tengert. A tanárok nagyon rendesek, viszont más diákok nem nagyon vannak, ami nagy kár. Ami még furcsa: szabadon repkednek a papagájok. Pedig nem is őshonosak, csak vagy ötven éve nagy divat volt papagájt tartani, mert az olyan szép, azonban az emberek egy idő után nehezen viselték, hogy a madarak reggeltől estig rikoltoznak, ezért szabadon engedték őket, a papagájok pedig szépen letelepedtek Spanyolországban. Ma is itt voltak az ablak alatt egész nap.
Ja, igen: az apartmanban nincs internet, csak a nyelviskolában, szóval ha nem láttok skype-on, akkor sem tűntem el.
húha ez volt aztán a kalandos út... de az a lényeg, hogy már ott vagy ;) És igen, utáljuk a google-t
VálaszTörlésÚgy az igazi várost nézni! :) Nem tudnál fényképeket is mellékelni? Az ágyat kicsit nehéz elképzelni.... és a tenger nagyon érdekel! A papagájok nyugton maradnak addig, amíg fényképezel?
VálaszTörlésÉs egy olyan képnek is örülnék, amin te vagy rajta, háttérben a tengerrel!
:D Baj, hogy ezen jókat röhögtem, miközben saját tájékozódási képességeimen is elgondolkodtam?
VálaszTörlésA képek követelésébe én is beszállok.És várok minden Huan-t is dokumentálva.:P
Öm...hogy kell magamnak nevet csinálni??? (Zilált hajjal rohangál...) Bara
VálaszTörlésMazsolaföld! :)
VálaszTörlésÖrülök, hogy végülis megoldódott. (Jó-jó-jó, én is vigyorogtam. :D)
És akkor ezek a papagájok olyan pimasz, szemtelen kis izék, mint a butapesti galambok? :O
(Gmail-fiókot lehet párosítani Blogspothoz! ;))
Barbi, nem baj, én is röhögtem, meg szegény tanárok is. Hétfőn társalgás órán ez volt szegényeknek az első kérdése: "Mi a franc történt tegnap?" :D
VálaszTörlésVégül is, ha úgy vesszük, a tájékozódási képességeimmel nem volt baj, mert arra a címre, amit felírtam magamnak, minden gond nélkül odataláltam. :) A Google volt a hibás. :P