Mert a jelszó még mindig aventura

Egyenesen a jegyzetfüzetemből (vágatlan változat) 2012. IX. 15.

Ahhoz képest, hogy a málagai turisztikai tapasztalataimról akartam írni először, kénytelen vagyok azzal kezdeni, hogyha választanom kellene, hol akarok sorban állni: a TO-n vagy a repülőtéren, akkor a TO-t választanám. Igaz, ott se mindig tudja az ember, mi vár rá, de legalább kevésbé érzi magát elveszettnek. És van nála könyv.
Kevés felemelőbb dolog van annál, mint reggel fél hatkor arra kiérni a repülőtérre, hogy törölték a járatot, amellyel Barcelonába kellett volna mennem, hogy elérjem a tizenegy órakor induló amszterdami gépet. Egyórás sorbanállás után kiderült, hogy elromlott a repülő, engem pedig átraktak egy 9:25-ös barcelonai járatra, valamint egy 13:00-s amszterdamira. A vicc az egészben az, hogy idegesítőbb a check-in pultnál várakozni  egy baromi hosszú sorban, amely húszpercenként halad előre egy métert (és a jó ég tudja, miért, iszonyú benzinszag van), mint a légitársaság előtt, amikor fogalmam sem volt arról, mi van most és mi lesz. Ezt magyarázza meg valaki!
Mondjuk, én még mindig jobban jártam, mint azok a szerencsétlenek, akik Dél-Afrikába mentek, és a barcelonai gépet, amely odavitte volna őket szinte biztosan lekésik, így most összevissza telefonálgatnak, hogy valahogy haza tudjanak jutni. Ehhez képest nekem borzasztó szerencsém van.
Nem baj, a jelszó még mindig aventura.
Bár most legszívesebben hagynám a francba és elsírnám magam. (7:20 körül)

Dél-Afrika update: sikerült jegyet venniük egy másik járatra. Igaz, hogy első osztály, úgyhogy a dupla annyiba került, de így talán elérik a csatlakozást. (7:25)

Más: Mi jutott az előbb eszembe? "Minden nő, akit ismerek, odavan a kocsimért..." Pont ideillik, nem? (7:25)

Ez történt reggel fény nyolc előtt. Ekkor kerültem ugyanis sorra a check-in pultnál, és nagyon örültem, hogy tudok spanyolul, különben igencsak nadrágot kellett volna cserélnem, mert amint meglátták a jegyem, a pultosok elkezdtek egymással beszélgetni meg összevissza telefonálgatni. Mégpedig azért, mert az én pultosom észrevette, hogy ugyanaz a légitársaság, amellyel eredetileg is repültem volna, 10:40-kor indít egy közvetlen járatot Amszterdamba (hogy ezt annak idején miért nem vettük észre, nem tudom), és elkezdte szervezni, hogy tegyenek át arra a járatra, mert így mindenki jól jár, ugyanis 1. nekem nem kell átszállnom, és 2. azáltal, hogy a hétórás járatot törölték, az embereket a 9:25-ös barcelonai gépre kellett bezsúfolni, amelynek már eleve voltak utasai, így kétséges volt, hogy mindenki felfér. Viszont, hogy én az amszterdami géppel megyek, felszabadult még egy hely. Összességében jobban jártam így, az idegeskedést leszámítva.

Random: megy a díjugratás a tévében: Jon Clayton és a lova, MR DARCY.

Még egy random dolog: Tavi Lancelot = Lancelot of the Lake = Lancelot du Lac = Lanzarote de Lago. Lanzarote. Jesszus.
Kellett nekem belenézni a T. H. White-féle Once and Future King spanyol fordításába a könyvesboltban...
(9:30 körül)

Kiegészítés: Végül szombat este fél hét-hét között szerencsésen visszatértem a koliba. A csomagom nem veszett el és én is egyben vagyok.